"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, Nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet! Könnyeim kezdenek száradni arcomról, Nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam."
"Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”
"A lány szerette, A fiú nem.
A lány felnézett rá, A fiú nem.
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.
A lány sírt végette, A fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett..."
"Kikopott szürke falak között ülve,
magányosan magamelé nézve.
Gondolatok cikáznak fejemben,
s csak a múlt gyötör még lelkemben.
Fájdalas múlt, amit már magammögött hagytam,
mégis fájnak az érzések,
amiket egy napon talán elfelejtek."
Éjféli ének:
Sötét, hideg a téli éj,
Én hozzád bújok, csak ne félj,
Ajkamon ajkad melege,
Ez a szeretet ereje.
Éjfélt üt a templom-óra,
Síri csönd, csak az óra hangja
Hallatszik az éjszakában.
Már feltámadt a téli szél,
Szívemből nem hal ki remény,
Biztonságban érzem magam,
Itt vagyok a karjaidban.
"I breath
I see
I taste
but I`m not alive"
"let me be made
let me be loved
let me be shot
let me be you
let me be alive
but please don`t let me
be the one who looks at me
when I`m look in the mirror"
"I cry out
But no one hears me
I seek shelter
But no one shields me
I reach out
But no one sees me
I scream
I cry
But only on the inside
No one knows me
I exist only to myself
I am in your world
But only as a ghost
Forever lost
Dying on the inside"
,,Life after life
rhyme after rhyme
wife after wife
time after time
this world is a diegrace
i can say that
but you can see it on my face
the groups are punk, emo, skater, prep, nerd, or the ones who ware a gangster hat
thats my town which one am I
i have no clue
wonder when ill die
i don't know what to do
i am a walking disaster
i wish i could
run away and getaway faster
i wish i would
i am afraid ill fade away
thats where i am going
when well be my next happy day
wondering if i am dieing"
"Cold as snow
Hard as stone
White as porcelain
Laying there
Unmoving
Life is just a dream
Your heart still
Your pulse gone
Your blood not moving
Silence whispers
Time is passing
I will wait
Red roses bloom
Red, the blood within
Red, the sky
Slightest breath
Eyelids move
Time to rise "
"Dalolj belül ha fáj is,
Nevess ha zokogni kell
Tanulj meg szenvedni
és akkor boldog leszel!"
Fáj a szív, ha szeret,
Fáj az élet, ha épp nem túl kerek.
Fáj a valóság, mikor nem egy édes álom,
Fáj a világ, mert magamat nem találom!
„Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”
„Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át,
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.”
„Oh, drága magány, az egyetlen társam,
kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam,
S mindig ugyanaz, csalódások sora,
Mindig nézz előre, de vissza soha...”
„Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki, amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki!”
„Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül!”
"Nekem más a véleményem, nekem, nem kell érdemérem, ami a szívemen a számon, teljes függetlenség az álmom..."
"Belül én már rég meghaltam, csak a maszkom él..."
„Légy jó és magányos leszel.”
"Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a Földön, az a szerelem ..."
"Van, aki könnyen megkapja, akit szeret, van, aki sír szenved, míg az ővé lehet. Van aki könnyek nélkül tud feledni. Van, aki meghal, mert igazán tud SZERETNI!"
Csak mennek a napok, s ,
Te nem vagy itt velem,
Pedig annyira,annyira
Kellenél nekem Talán nem is sejted mennyire
megváltozott minden.
Más szemmel látom a világot, És ezt Neked
köszönhetem.
Az élet igazságos. Aki rosszul hall, az jól lát, aki rosszul lát, az jól hall, akinek az egyik lába rövidebb, a másik biztos, hogy hosszabb.
„A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.”